Nagyi lettem Angliában - Gomba gomba gomba
Gomba, gomba, gomba, (mutatjuk az ökölbe zárt kezünket)
nincsen semmi gondja, (forgatjuk a kezeinket)
ha az eső esik rája, (ujjainkkal imitáljuk az esőt)
nagyra nő a karimája! (fejünk felett kört rajzolunk)
Az esőt csak neveti, (mosolyogva mondjuk)
van kalapja, teheti!(gyengén ütögetjük a fejünket)
A mondóka után egy gomba-dal :
Gryllus Vilmos : Gomba-dal
Dal után egy mese Bogyóval és Babócával:
Ha kíváncsiak vagytok hogyan nõnek a gombák, ezen a gyorsított felvételekbõl készített videóból megismerhetitek:
Egy mese amit meséljetek el Ti a gyerekeknek:
Vlagyimir Szutyejev: A gomba alatt
A Hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt, és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott.
Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.
– Hangyácska, Hangyácska, engedj ide engem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
– Már hogyan is engednélek – kérdezte a Hangya –,hiszen magam is csak éppen hogy elférek alatta?!
– Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.
Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön Egérke.
– Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
– Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.
– Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá.
Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
– Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám!
Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
– Nincs már több hely!
– Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
– Na, jól van.
Összébb húzódtak, így jutott hely a Verébnek is. Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
– Bújtassatok el! – kiáltozta. – Mentsetek meg! Üldöz a róka!
– Sajnálom a Nyulat – szólt a Hangya. – Tudjátok mit? Húzódzkodjunk összébb!
Alighogy a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
– Nem láttátok a Nyulat? – kérdezte.
– Nem láttuk bizony!
Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
– Nem itt bújt el?
– Ugyan, hogy bújhatott volna ide?
Megcsóválta farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek.
A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
– Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
– Brehehehe! Brehehehe! – heherészett valaki.
Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
– Ó ti okosok! Hiszen a gomba…
A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitaláltak, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.
A végére egy kedves vers, és a fotók amik a sétán készültek:
Csanádi Imre:
Gomba
Megyek, megyek mendegélek,
kerek erdőn keresgélek.
Vackort, vadrózsát,
virág szagú szamócát.
Nagy kalapos gombát,
de nem a bolondját!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése