Nagyi lettem Angliában

  Gyermekkorom emlékei... TALÁN TÖBBET KELLENE GONDOLNI A NAGYMAMÁKRA... Két tornyosvégű ágy, egy sublót, az almárium meg a két sarokpad az asztallal. Ez volt a nagyanyám hófehérre meszelt szobájának minden bútora. A legnagyobb helyet a télen gondosan fosztott libatollakból, szép magasra vetett ágyak foglalták el. Nyáron kétszer háromszor is kitette az ágyneműket, hogy a nap, a szél hadd frissítse, dagassza őket. Hétköznapokon egyszerű, maga varrta ágytakarókat használt, de nagy ünnepeken előkerült a féltve őrzött bordó damaszttakaró, amihez asztalterítő is volt. Az egyajtós szekrényt a mama így mondta ómárgya. Ebben tartották a férfiruhákat meg a röpikéket. A teteje meg tele volt befőttel. Az én kedvenc bútorom a sublót volt. Fölső fiókjában tartotta a konyharuhákat, ágyruhákat törölközőket. A középső fiókban sorakoztak a fehérneműk, ingek, rakott szoknyák gondosan élére hajtogatva Édesanyámmal ha boltba vagy misére mentünk, soha nem kerültünk el a nagyszülői házat. Ha csak egy ne...

10. Gyermekkorom emlékei... AVAGY A BECSÜLETES MUNKA EMLÉKEZETE...    Kiskoromban a perkátai emberek nagy része mezőgazdaságból és állattartásból élt. Voltak akik eljártak a közeli gyárakba dolgozni, és voltak iparosok akik a kis műhelyeikben, helyben szolgálták ki a lakosságot. Kétkezi munkások voltak, de mégis tekintélyes, ismert emberei a falunak. Édesanyám egész életében bőszoknyás, úgymond paraszt viseletet hordott. Sajnos a 70-es évek táján rajta kívül már nem sokan öltöztek effajta ruhákba. Még a legidősebbek is az akkori divat szerint jártak. Édesapám viccelődött is vele eleget: „- Nem szeretném ám, ha te is kivetkőznél magadból!” Édesanyám soha nem vetkőzött ki sem magából, sem a szépen ringó rakott szoknyáiból. Csakhogy ez idő tájt az ünneplő ruha varrásával gyűltek meg a bajok. Mert annak bizony tudománya, fortélya volt. Ha jól emlékszem az egész faluban csak egy-két öreg néni volt, aki ezzel foglalkozott. Ahova a mamuska vitte a vásárban vett ruhának való anyagokat...

Ez a kis visszaemlékezés lassan 15 éve írodott - ...magam sem hiszem el, hogy rohan az id ő . .. - de ma ugyanúgy aktuális...  „Zöld erdőben jártam, Kék ibolyát láttam, El akart hervadni, Szabad-e locsolni?”                                    „Zúg a traktor, szánt az eke,                                                  Elvtársnő locsolhatok-e?” „Zöld erdőben voltam, Add a pénzt, azt jól van!...” Más kor, más vers, más illat... A kék ibolyához a hagyományos locsolóvíz illett, az „elvtársnő” időben a „Krasznaja Moszkva” volt a sikk, a mai vershez valamelyik sztár parfümje dukál... Én a 63 évemmel maradnék mégis a kékibolyás, levendulaillatú locsolóvíznél. Maradnék annál a kornál, amikor a húsvétot még a szívünkben vártuk, amikor a locsolókat a vöröshagymahéjjal festett to...