Május 1. apropóján...
10. Gyermekkorom emlékei... AVAGY A BECSÜLETES MUNKA EMLÉKEZETE... Kiskoromban a perkátai emberek nagy része mezőgazdaságból és állattartásból élt. Voltak akik eljártak a közeli gyárakba dolgozni, és voltak iparosok akik a kis műhelyeikben, helyben szolgálták ki a lakosságot. Kétkezi munkások voltak, de mégis tekintélyes, ismert emberei a falunak. Édesanyám egész életében bőszoknyás, úgymond paraszt viseletet hordott. Sajnos a 70-es évek táján rajta kívül már nem sokan öltöztek effajta ruhákba. Még a legidősebbek is az akkori divat szerint jártak. Édesapám viccelődött is vele eleget: „- Nem szeretném ám, ha te is kivetkőznél magadból!” Édesanyám soha nem vetkőzött ki sem magából, sem a szépen ringó rakott szoknyáiból. Csakhogy ez idő tájt az ünneplő ruha varrásával gyűltek meg a bajok. Mert annak bizony tudománya, fortélya volt. Ha jól emlékszem az egész faluban csak egy-két öreg néni volt, aki ezzel foglalkozott. Ahova a mamuska vitte a vásárban vett ruhának való anyagokat...